Hazugsagra epult kapcsolat?

Sziasztok, tortenetem a kovetkezo:

Egy 30 eves ferfi vagyok aki egy eve jott ossze a 29 eves baratnojevel. Mindketten az aviacio vilagabol jottunk, ott is ismertuk meg egymast - kezdetben rendkivul ambiciozusnak es eros szemelyisegnek talaltuk egymast, rengeteg kozos erdeklodesi ponttal, ezaltal hamar sikerult is osszejonnunk. En elotte 3 evig szingli voltam, a karrieremre, illetve onfejlesztesemre fokuszaltam, igy hat nagyon is orultem neki hogy sikerult egy hasonlo beallitottsagu partnert talalnom.

Az elso 3-4 honapra egy szavam nem lehet. Csak hogy legyen viszonyitasi alap, legfobbkepp ezekben a pontokban volt hatalmas egyetertes:

• egeszseges eletmod (anti-junk)
• sportolas (kondi, szabadteri mozgas, stb)
• karrierunk fejlesztese (szakman beluli elorelepes)
• azonos szar csaladi hatter (elvalt szulok, hatalmas elvarasok otthonrol)
• konzervativ eletkep (csalad alapitas/gyermekvallalas)
• ferfi/noi szerepeknek a tradicionalis elfogadasa/apolasa (maskepp fogalmazva: megprobaljuk ezt a woke oruletet kizarni az eletunkbol)

Ahogy szep lassan teltek a honapok, arra lettem figyelmes hogy a parom elkezdte elengedni ezeket az alapelveket amelyek ugy tuntek hogy stabil alapokra voltak epitve. Megprobalom felsorolni ezeket a 180 fokos valtozasokat:

• az egeszseges etkezest felvaltotta az ossze-vissza valo zabalas (gyakran etkezik a mekiben amit idaig kb sose csinalt)

• a sportolast a minimumra csokkentette amiota kenyelemben erzi magat a kapcsolatban (sikerult is magara pakolnia 10 kilot kb 6-7 honap alatt).

• Karrierunk szempontjabol kulfoldre terveztunk utazni (mar alapbol kulfoldon elunk, de mashova), viszont az utobbi idoben inkabb a csaladjahoz maradna kozel (akikkel amugy eleg rossz a kapcsolata).

• Hirtelen a csaladalapitas is lapatra kerult. Egyik kozos ismerosunknek nemreg szuletett gyereke, es a latogatas soran abszolult ellene volt hogy a kezebe vegye a kicsit.

• A tradicionalis eletkepet felvaltotta egy ultra-feminista szemlelet (hirtelen vegan lett amit akarva akaratlanul probal rameroltetni, illetve olyan stilust enged meg maganak velem szemben hogy nem igaz).

Tobbszori kirohanasa utan ra mertem kerdezni hogy esetleg valami lelki trauman ment-e keresztul ami mindezt kivaltotta belole, vagy esetleg velem van valami problemaja amit a szonyeg ala sopor? Ajanlottam hogy szivesen elmegyek vele terapiara is ha kell, mivel en magam is anno jartam es tenyleg sokat segitett kibeszelni a sok problemat, viszont ennek ellenere nemleges valaszt kaptam. Velemenyem szerint en ez alatt az idoszak alatt nagyjabol ugyanazokat az allaspontokat kepviselem mint eddig, es semmiben sem valtoztam mint ember ilyen drasztikusan.

Veletek tortent mar ilyen hogy valaki ilyen 180 fokot vegyen ilyen rovid ido alatt? Meddig erdemes egy olyan ember mellett kitartani aki ennyire nem akar tenni semmit sajat egeszsege helyreallitasan (mentalis/fizikai)?